Blog
Emberként sokszor úgy élünk mintha örökké élnénk. Létezünk, de elfelejtünk megélni, legfőképp pedig elfelejtünk önmagunkra figyelni. Olyan dolgokra pazaroljuk a tetteinket, a gondolatainkat, az érzéseinket, amik önmagunk tönkretételéhez vezetnek.
A változáshoz idő kell, mondják. Valójában nem a változáshoz kell az idő, hanem ahhoz, hogy elhiggyük magunkról, képesek vagyunk másképp élni. Képesek vagyunk önállóan boldogok, egészségesek lenni. A változás egy pillanat, egy döntés eredménye: azé a pillanaté, amikor elhisszük hogy képesek vagyunk megtenni. Nemcsak azt kell tudni, hogyan nem akarunk élni, hanem azt, hogyan akarunk élni. Ha ezt megfogalmazzuk, megnyílnak a kapuk, csak a jeleket kell figyelnünk: semmi sem véletlen.
Nap mint nap megküzdünk mindannyian a boldogságunkat sokféleképp hátráltató tulajdonságainkkal. Valójában mind arról szól, hogy valamilyennek tartjuk magunkat és ettől a képtől nem akarunk szabadulni. Ha ezt a képzetet elengedjük, szabadok leszünk. Jobbulást!